1 Bevezetés

Nincs két író, aki pontosan ugyanúgy állna neki a dolgoknak. Mindannyiunkat más és más ihlet meg, motivál; megvannak a saját okaink, amiért egy-egy szereplő velünk marad, míg mások eltűnnek a süllyesztőben. Ami engem illet, soha nem jöttem rá, néhány szereplőm miért él önálló életet, de mindig örülök, ha ezt teszik. Ezekről a karakterekről a legkönnyebb írni, ezért az ő történeteik azok, amik meg is íródnak.

Bree egyike ezen szereplőknek, ő a fő oka annak, hogy ezt a történetet most a kezetekben tarthatjátok, ahelyett, hogy elveszett volna a számítógépem elfeledett mappáinak rengetegében. (A két másik okot Frednek és Diegonak hívják.) Akkor kezdtem Breeről gondolkodni, amikor az Eclipse-t szerkesztettem. Szerkesztettem, nem írtam – amikor az Eclipse első kéziratát írtam, első szám egyes személyben gondolkodtam, minden, amit Bella nem láthatott, hallhatott, érezhetett, ízlelhetett vagy érinthetett, lényegtelen volt. Az a történet csak az ő élményeiről szólt.

A szerkesztés következő lépése arról szólt, hogy eltávolodjak Bellától, és lássam, hogyan formálódik a történet. A szerkesztőm, Rebecca Davis hatalmas szerepet játszott ebben a folyamatban, és rengeteg kérdést tett fel nekem azokról a dolgokról, amelyekről Bella nem tudott, és hogy hogyan tehetnénk a történet egészét világossá. Mivel Bree az egyetlen újszülött vámpír, akivel Bella találkozik, az ő szemszöge volt az első, amit megvizsgáltam, amikor végiggondoltam, mi történik a színfalak mögött. Elkezdtem gondolkodni azon, milyen lehet a pincében élni az újszülöttekkel és hagyományos vámpírként vadászni. Elképzeltem ezt a világot, ahogyan Bree felfoghatta. És ez nagyon könnyen ment. Bree kezdettől fogva egy nagyon határozott karakter volt, és néhány barátja is nagyon könnyedén életre kelt. Ez általában úgy működik nálam, hogy megpróbálok írni egy rövid vázlatot arról, hogy a történet valamely másik részében mi történik, majd papírra vetem a párbeszédet. Ebben az esetben azon kaptam magam, hogy leírom Bree életének egy napját.

Amikor Bree szemszögéből írtam, az volt az első alkalom, amikor egy igazi vámpír, egy vadász, egy szörnyeteg bőrébe bújtam. Az ő vörös szemein keresztül kezdtem el látni magunkat, embereket: hirtelen szánalmasak, gyengék, könnyű prédák lettünk, lényegtelen dolgok azon kívül, hogy finom falatok. Úgy éreztem, mintha Bree egyedül lenne ellenségekkel körülvéve, állandóan résen kell lennie, soha semmi nem volt biztos csak az, hogy az élete folyamatosan veszélyben van. Egy teljesen másféle – az újszülött – vámpír szerepébe éltem bele magam. Az újszülött vámpír sorsa olyasmi volt, amibe sose gondoltam bele, pedig végül Bella is vámpírrá válik. Bella soha nem volt újszülött abban az értelemben, amiben Bree igen. Ez izgalmas volt és sötét, végül pedig végzetes. Minél közelebb kerültem az elkerülhetetlen véghez, annál inkább azt kívántam, bárcsak kicsit másképp fejeztem volna be az Eclipse-t.

Kíváncsi vagyok, Ti hogyan éreztek Breevel kapcsolatban. Ő egy kicsi, látszólag jelentéktelen szereplője az Eclipse-nek. Életének csupán öt perce kerül Bella látószögébe. És mégis nagyon fontos az ő története, hogy megértsük a regényt. Amikor az Eclipse-ben olvastad az a jelenetet, amelyben Bella Breet figyeli, és a lehetséges jövőjét látja benne, gondoltál valaha arra, hogyan kerül Bree oda akkor? Amikor Bree visszanéz, eltűnődtél azon, milyennek látja ő Bellát és a Culleneket? Valószínűleg nem. De még ha meg is tetted, fogadok, nem sejtetted a titkait.

Remélem, Te is annyira törődsz majd Breevel, mint én tettem, még ha ez kegyetlen kívánság is. Tisztában vagy vele: ez nem fog jól végződni számára. De legalább ismerni fogod a teljes történetet. És hogy soha nincs olyan nézőpont, ami teljesen érdektelen lenne.

Jó szórakozást, Stephenie