5

Összehúztam a szemöldökömet. Riley háza volt a legutolsó hely, ahol el akartam tölteni az éjszaka hátralévő részét. Nem akartam nézni Raoul bunkó pofáját, vagy hallgatni az állandó visítozásaikat és verekedéseiket. Nem akartam, hogy megint csikorgatni kelljen a fogaimat és hogy Bolond Fred mögé kelljen bújnom, hogy hagyjanak már békén. És elfogytak a könyveim is.
„Van még egy kis időnk”, mondta Diego, miután leolvasta az érzéseimet az arcomról. „Nem kell azonnal visszamennünk”
„Jó lenne egy kis új olvasnivaló”
„Nekem pedig valami új zene” Elmosolyodott. „Menjünk vásárolni!”
Gyorsan keresztülhaladtunk a városon, – ismét a háztetőkön át, aztán keresztülszökelltünk az árnyas utcákon, és mikor az épületek egyre távolabb kerültek egymástól, – egy barátságosabb környékre értünk. Nem tartott sokáig, hogy találjunk egy bevásárlóközpontot benne egy nagy könyvesbolt-hálózat egyik üzletével. Az áruház üres volt. Riasztók csak az ajtókon, ablakokon voltak. Egyenesen H betűsekhez mentem, míg Diego hátra, a zenei részlegbe. Épp most végeztem Hale-lel. Összeszedtem a következő tucat könyvet, ennek ki kell tartania pár napig.
Körbe néztem Diegot keresve, és az egyik kávézó asztalnál találtam, amint egyik új CD-jének borítóját tanulmányozza. Megálltam, majd csatlakoztam hozzá.
Ez furcsának éreztem, mert olyan ismerősnek tűnt valami rémisztő és kényelmetlen módon. Ültem már így korábban, egy asztalnál valakivel. Csak úgy beszélgettem vele mindenféléről, amelynek nem volt köze élethez, halálhoz, szomjúsághoz vagy vérhez. De az egy másik, elmosódott életben volt.
Mikor legutóbb beszélgettem valakivel egy asztalnál, az Riley volt. Több okból is nehéz volt visszaemlékeznem arra az éjszakára.
„Szóval hogyhogy nem vettelek észre soha a háznál?”, kérdezte Diego hirtelen. „Hova szoktál elbújni?”
Nevettem és fintorogtam egyszerre. „Általában ott lődörgök hátul, ahol Bolond Fred is”
Felhúzta az orrát. „Komolyan? Hogyan bírod elviselni?”
„Meg lehet szokni. Nem olyan rossz a háta mögött lenni, mint előtte. Egyébként ez a legjobb búvóhely, amit találtam. Senki sem megy közel Fredhez.”
Diego bólintott, de még mindig úgy nézett, mint aki undorodik. „Ez igaz. Ez is egy módja az életben maradásnak.”
Megvontam a vállam.
„Tudtad, hogy Fred Riley egyik kedvence?”, kérdezte Diego.
„Tényleg? De hogyan? Senki nem állhatja Bolond Fredet!” Én voltam az egyetlen, aki megpróbálta, és kizárólag csak önvédelemből.