1. Fejezet

Nos meghoztam az első fejezetet remélem majd tetszik.

Kezdtem ébredezni az altatóktól és az egyéb gyógyszerektől, bár nem tudom, mikkel tömtek de már nagyon untam. Szeretem, volna már otthon lenni de, erre még jó darabig várhatok. Mikor először kinyitottam a szemem csak anyámat láttam, de miért estem kétségbe rögtön. Hol van Edward? Pislogtam még párat, hátha csak nem vettem észre de nem volt ott. Talán mégis elhagyott de megígérte, hogy addig marad velem, amíg én el nem küldöm. Nem talán anya tudja, hol van.

- Anya hol van Edward? – Kérdeztem meg teljesen kétségbe esve. Nem hagyhatott el, az nem lehet.

- Mindjárt jön kincsem csak elment átöltözni a szállodába. – De jó én meg már rögtön a legrosszabbra számítottam, hiszen szeret, mért hagyna el. De buta vagy Bella. Róttam meg magamat gondolatban. Körülnéztem a szobába és meg láttam Philt is, tehát akkor megint jó sokat aludtam, ha már ő is meg érkezett.

- Szia Phil!

- Szia Bells, hogy vagy?? – kérdezte Phil.

- Jól a körülményekhez képest de anya nem tudod, mikor mehetek haza? – Nagyon nem szeretem a kórházat. De ahogy elnézem az itt tartózkodásom nem igen lesz rövid.

- Tudom kicsim, hogy nem szereted a kórházakat, de még jó darabig bent kell maradnod.

- De Forksban is van kórház, oda nem tudnának át szállítani? – Ott legalább Edward nap közben is velem lehet, nem kell attól tartaniuk, mikor buknak le a napfény miatt. Bár mondjuk mindegy, hogy hol vagyok csak ő velem, legyen.

- Ennyire szeretnél már otthon lenni?

- Igen szeretnék apuval beszélni bocsánatot, kell kérnem tőle. – Szörnyű dolgokat vágtam a fejéhez, nem hiszem, hogy ezek után képes lesz megbocsátani nekem. Pedig nagyon szeretem és nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam neki, csak hát másképp nem engedett, volna el muszáj volt. Különben ő is veszélybe került volna.

- Majd beszélsz vele, ha már jobban leszel. Nagyon sokat kell, pihened, hogy hamar meg gyógyulj, és tudom, hogy aggódsz apádért, de híd el meg fog neked bocsátani.

- Igen anyu remélem. – Bár igazad lenne, soha többet nem mondok neki ilyeneket, csak bocsásson meg nekem.

- Tudom kicsim, hogy szeretnéd, ha még egy darabig veled lehetnénk de, Philnek vissza kell mennie Floridába a felkészülés véget és…

- Semmi bej anyu menjetek nyugodtan, elleszek, meg Edward is itt lesz velem. – Tudom, hogy anyu Phillel szeretne menni, nem tarthatom itt vele, kell mennie.

- Tudom kicsim, de hát…

- Ne aggódj anyu Edward vigyáz rám. - Úgy sem engedi, hogy bármi bajom essék. Hogy próbáljam meg nyugtatni anyámat, hogy ne aggódja magát halálra. Bár csak itt lenne most Edward. Ekkor hallottam, hogy nyílik az ajtó és meg hallottam a világ legédesebb és legbársonyosabb hangját. Edward hát itt van végre.

- Jó napot Renne, Phil.

- Szia Edward. – Köszöntötte anyám és még Phil is kezet fogott vele.

- Bellának igaza van, vigyázok rá, és nem hagyom, hogy bármi baja essék. Apám már intézi, hogy mihelyst Bella állapota meg engedi át, lehessen szállítani őt a Forksi kórházba. – Remélem neki sikerül meg nyugtatni anyámat, hogy ne aggódja magát halára. Ekkor megint nyílt az ajtó és Carlisle lépet be az ajtón.

- Jó napot a nevem Dr. Carlisle Cullen Edward édesapja vagyok. Én részesítettem a lányukat első segélyben, míg a mentők meg nem érkeztek. – Mutatkozott be Carlisle Philnek. Gondolom akkor már anyuval már találkozott. – Nem tudom Edward mondta már, hogy mit sikerült intéznem.

- Nem, nem mondott még semmit. Néztem rá durcásan mire ő csak rám, villantotta féloldalas mosolyát.

- Nos Bella, ha továbbra is jól javul az állapotod, akkor egy héten belül haza mehetsz. De addig is szigorúan pihened, kell. – Nagyot sóhajtottam meg könyebülésemben, hogy nem sokára haza mehetek de, abban a pillanatban rájöttem, hogy ez még nem nagyon szabad. Rögtön meg rándult az arcom a fájdalomtól, amit természetesen Edward rögtön észre is vett.

- Bella jól vagy? – Kérdezte Edward rögtön aggodalommal a hangjában.

- Igen csak elfelejtetem, hogy nem szabad túl mély levegőt vennem. – Erre mindenki csak a fejét csóválta és mosolygott, én pedig igyekeztem a legmérgesebben nézni Edwardra, hogy legalább ő ne nevessen ki.

- Ne haragudj Kicsim de, Philnek és nekem mennem kell, ha el akarjuk érni a gépet.

- Nincsen semmi baj anya, menjetek csak nem lesz, semmi baj meg ígérem. Itt van Carlisle és Edward majd ők is, vigyáznak rám. – Próbáltam meg nyugtatni, de azért láttam a szemében a csalódottságot és a szomorúságot.

- Jól van de, azonnal fel kell hívnod, ha bármi baj van.

- Rendben ígérem, ha bármi van szólók.

- Rendben kicsim mi akkor most mi megyünk is. Kérem vigyázzon rá. – Kérte meg anyám Carlislet.

- Ígérem önnek, hogy ha bármi baj van, vagy történik, azonnal szólok önnek. És rajtuk tartom a szemem. – Mondta Carlisle anyámnak nyugtatás képen. Láttam a szemében, hogy ettől kicsit talán mintha meg nyugodna.

- Köszönöm. Hát akkor, viszlát. Szia Bella.

- Szia anyu Phil. – Puszilt homlokon miközben elbúcsúztunk egymástól. – Vigyázok magamra. – Amint anyám ki lépet az ajtón Edward azonnal oda lépet mellém és meg fogta a kezemet és megszorította.

- Szia. – Mondta és közben finom csókot lehelt ajkaimra.

- Szia. Hol voltál? – Kérdeztem tőle megróva.

- Elmentem átöltözni és kettesben hagytalak anyukáddal, hátha szeretne veled beszélgetni.

- Szeretne velem beszélgetni? – Kérdeztem vissza érdeklődve. Vajon mit akarhatott anya?

- Igen, mért nem beszélgettek?

- De csak…

- Jaj Bella nem szerettél volna anyukáddal kicsit kettesben lenni, olyan régen találkoztatok.

- De igen nagyon hiányoztál és aggódtam, hogy hol lehetsz és nem eset e semmi bajod. – Vallottam be neki az igazságot mire ő csak mosolyogva meg csóválta a fejét.

- Bella, Bella értem soha ne aggódj nekem, nem eshet bajom veled ellentétben. – Szidott meg finoman.

- Jól van, jól van, tudom, hogy nagy hülyeséget csináltam.

- Az nem kifejezés! – Rontott be a szobámba Alice Jasperel karöltve és rohant hozzám rögtön.

- Alice. – Köszöntem neki mielőtt még tovább rontottam a helyzetemen. Nagyon csúnyán viselkedtem vele. Nem is tudom, hogy nem látta előre, hogy elszököm előle a reptérről.

- Szia Bella látom már jobban vagy. – Köszönt Jasper.

- Igen most már jobban. – Néztem közben Edwardra hiszen, most már itt van mellettem. Miatta már nem kell aggódnom, hogy vajon hol van. – Ne haragudjatok rám, hogy ekkora butaságot csináltam. És te se Jasper, hogy téged használtalak fel ahhoz, hogy ki jussak a reptérről.

- Nem haragszunk Bella de, meg kell ígérned, hogy soha többet nem csinálsz ilyet. És azonnal szólsz, ha bármi baj történik. – Mondta Alice mosolyogva. De jó akkor nem haragszik rám pedig meg érdemelném. Nagyon csúnyán viselkedtem vele. Meg kell köszönöm majd az egész Cullen családnak, hogy segítetek meg védeni Charliet és, hogy megmentetek James karmai közül.

- Megígérem, hogy legközelebb szólók, ha bármi ilyen történne.

- De több ilyen nem fog történi. –Szólt közbe Edward. – S meg ígérem, hogy mostantól egy percre sem veszítelek szem elől.

- Én most kettesben hagylak titeket. – Szólt Alice és kiment Jasperrel a szobából. Jasper elköszönt és jobb bulást kívánt, majd elmentek. Edward meg fogta a kezemet majd homlokon csókolt.

- Bella? – Szólt Edward…

Tudom kicsit nehezen jött össze, de remélem, majd elnyeri tetszéseteket. Kérlek, komiz miután el, olvastad.